I. rész — Helyzetkép

2026. szeptember 3-án, csütörtökön a Politico azt írta, hogy Magyarország „sínen van" ahhoz, hogy újra csatlakozzon az Európai Unió legnagyobb kutatási programjához, a Horizont Európához (angolul Horizon Europe, a 2021–2027-es uniós kutatási és innovációs keretprogram). Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter a lapnak azt mondta: az egyetemi irányítás átalakításával „jogilag visszatértünk", és bízik abban, hogy a korlátozást év végéig feloldják. Másnap Lannert Judit oktatásért felelős miniszter bejelentette: az Erasmus+ (az Unió oktatási és hallgatói mobilitási programja) visszatér minden magyar egyetemre, mert a korlátozással érintett 21 intézmény már rendelkezik érvényes mobilitási pályázattal a 2026/2027-es tanévre. Ugyanezen a napon a tudományos tárca háttérbeszélgetésen a kutatás-fejlesztési (K+F) rendszer teljes átalakítását ismertette.

Az előzmény a feltételességi eljárás, vagyis az az uniós jogállamisági mechanizmus, amely alapján az Unió felfüggesztheti a kifizetéseket, ha egy tagállamban nem garantált a források tisztességes kezelése. Ebben az eljárásban a tagállami miniszterek (az Európai Unió Tanácsa) 2022 végén megtiltották az új uniós kötelezettségvállalást a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal (KEKVA) és az általuk fenntartott intézményekkel — köztük 21 modellváltó egyetemmel. A Telex pontosítása fontos: Magyarországot a Horizont Európából senki nem zárta ki. Az érintett egyetemek részt vehettek a pályázatokban, de uniós támogatást nem kaphattak, és a konzorciumok (több ország intézményeiből álló pályázói társulások) jellemzően nem számolták be őket a kötelező uniós résztvevők közé. Az előző kormány 2024 őszén kért értékelést, de az Európai Bizottság elutasította; a kiesést hazai pótprogramok enyhítették. A szabályok szerint a Bizottságnak egy hónapja van az értékelésre, a Tanácsnak újabb egy hónapja a döntésre. A Politicónak adott bizottsági válasz szerint a kormány szeptember elején még nem kérte az értékelést.

A MIAK olvasata: a visszacsatlakozás két különböző dolgot jelent, és a nyilvános vitában ezek összemosódnak. Az egyik a jogi státusz — ezt egy tanácsi határozat helyreállítja. A másik a tényleges részvétel: hány magyar intézmény kerül vissza a nyertes konzorciumokba, hányan koordinálnak projektet, és mennyi pénz érkezik. Ez utóbbit semmilyen határozat nem állítja vissza, csak évek munkája. A kockázat tehát nem az, hogy a feloldás elmarad, hanem hogy a feloldás után senki nem méri, visszatért-e a magyar kutatás a nemzetközi együttműködésbe. Kockázat az is, hogy a helyreállított feltételek egy következő ciklusban ugyanolyan könnyen lebonthatók, mint ahogyan létrejöttek.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A téma három rétegét három forrás világítja meg. Az Európai Bizottság Education and Training Monitor 2025 című jelentése (az Unió éves oktatási helyzetfelmérése) szerint a magyar diplomások közül azok, akik részképzésre mentek külföldre, szinte kivétel nélkül uniós programon keresztül tették ezt. Az Erasmus kiesését tehát semmilyen más csatorna nem pótolta érdemben. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Economic Surveys — European Union 2021 című felmérése azt mutatja be, hogy a keretprogram forrásai a fejlettebb kutatási rendszerű régiókba áramlanak, mert a bírálat kiválóságra épül. A felzárkózó országok számára ezért a hazai társfinanszírozás és a kohéziós források kutatási célú átcsoportosítása a döntő eszköz. Daron Acemoglu és James A. Robinson (közgazdászok, az intézményi közgazdaságtan vezető szerzői; 2024-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjat kaptak) Miért buknak el a nemzetek? (2012) című könyvükben azt írják, hogy a befogadó intézmények fennmaradását a „kedvező körforgás" biztosítja. A pluralizmus valódi mércéje szerintük az, hogy ellen tud-e állni a hatalom egy kézbe vonására irányuló kísérleteknek. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Az első a visszacsatlakozás menetrendjét teszi nyilvánossá, a második a jogi státusz mellé rendszerszintű teljesítménymércét és hazai társfinanszírozást rendel, a harmadik a helyreállított feltételek tartósságát biztosítja. Mindhárom a meglévő uniós eljárás keretei között, a kormány és az Országgyűlés hatáskörében megvalósítható — a feltétel teljesülését továbbra is az Európai Bizottság állapítja meg, a feloldásról a Tanács dönt.

3.1 Nyilvános visszacsatlakozási menetrend és feltétel-lista (30 napon belül, a bizottsági értékelés kérése előtt)

A MIAK azt javasolja, hogy a kormány a Bizottsághoz benyújtandó értékelési kérelem előtt tegye közzé azt a tételes listát, amely a korlátozás feloldásához szükséges elemeket tartalmazza. A lista induljon ki a Bizottság 2024. őszi elutasító döntésének indokaiból — a Telex szerint ez egy tucatnyi problémát sorolt fel —, és elemenként mutassa: melyik jogszabály vagy intézkedés kezeli, mikor fogadták el, és mi van még hátra. A tudományos miniszter a Politicónak maga is „adminisztrációt" említett, ami még elvégzendő; ennek tartalmát a nyilvánosságnak is ismernie kell. A lista tartalmazza a benyújtás tervezett dátumát is. Az egy hónapos bizottsági és az egy hónapos tanácsi határidővel számolva a kérelmet legkésőbb október végéig érdemes benyújtani, ha a feloldás év végéig a cél. A lista rendezze a hazai pótlás sorsát is: a Telex szerint a hazai költségvetésből fizetett pótlás elvben visszatéríthető, ha a tiltást elrendelő eljárás lezárul. Ezt az összeget és a visszatérítés menetét nyilvánosan rögzíteni kell. A javaslat a KP1 EU digitális élvonal programpont uniós részvételi célját és a KP17 ügyalapú koalícióépítés logikáját alkalmazza: a tanácsi döntéshez a tagállamok támogatása kell, és egy nyilvános, ellenőrizhető lista a legerősebb tárgyalási érv.

3.2 Rendszerszintű teljesítménymérce és hazai társfinanszírozás a keretprogram-részvételhez (a 2027-es költségvetéssel együtt)

A MIAK azt javasolja, hogy a kormány a feloldással egy időben hirdessen ki éves teljesítménymércét a keretprogram-részvételre. A mérce négy mutatóból álljon: a benyújtott magyar pályázatok száma, a sikerességi ráta (a benyújtott pályázatok közül támogatottak aránya), a magyar koordinálású projektek száma, és az egy kutatóra jutó elnyert uniós forrás. Az adatok forrása az Európai Bizottság nyilvános Horizont Európa-adatbázisa (Horizon Europe Dashboard); a kiinduló értéket intézménytípusonként — a 21 érintett egyetemet külön — a 2021–2026-os időszakra kell rögzíteni. A mérce mellé társfinanszírozási csomag kell. Az OECD elemzése (lásd 6.4.2) szerint a kiválósági pecsétet (angolul Seal of Excellence — a bírálaton kiválónak ítélt, de forráshiány miatt nem támogatott pályázatok minősítése) kapott pályázatok a korábbi keretprogramban az igényelt összeg 1 százalékánál is kevesebb hazai támogatást kaptak. Pedig a kohéziós források akár 5 százaléka versenyeztetett projektekre a keretprogramba csoportosítható. A MIAK javasolja, hogy a Portfolio által ismertetett, a következő két évben kutatásra és innovációra szánt 210 milliárd forint fel nem használt uniós forrás egy részét a kormány három célra különítse el: a kiválósági pecsétes magyar pályázatok hazai finanszírozására, pályázat-előkészítési támogatásra, valamint az önrész biztosítására. Ez utóbbit Tanács Zoltán szeptember 17-én maga is felvetette. A javaslat a G4 innovációs ökoszisztéma programpont ráfordítási céljához kimeneti oldalt rendel, az éves értékelés pedig a G20 Drucker-audit (utólagos hatásvizsgálat, amely az elvárt és a tényleges eredményt veti össze) keretébe illeszkedik.

3.3 Személyektől független, szabályokra épülő visszafordíthatatlansági garanciák (a KEKVA-rendszert 2027 augusztusáig felváltó egyetemi irányítási törvényben)

A MIAK azt javasolja, hogy az egyetemek új fenntartói és irányítási szabályait rögzítő törvény ne személyeket és testületeket védjen, hanem eljárásokat. Ennek az ellenkezőjére két friss magyar példa is van. A KEKVA-modell a kuratóriumokat tette gyakorlatilag leválthatatlanná, és ez vezetett a korlátozáshoz. A HUN-REN kutatóhálózatról szóló törvényt pedig Horváth Péter tudománypolitikai államtitkár szerint úgy írták meg, hogy „még a miniszterelnök sem tudja eltávolítani a kutatóhálózat vezetőjét". Mindkét konstrukció a tartósságot a személyi összetétel rögzítésével akarta elérni, és ez politikai rögzítés, nem garancia. A MIAK javaslata szerint a törvény három elemet rögzítsen. Az első a kötelező összeférhetetlenségi szabály az egyetemi irányító testületekre, nyilvános kiválasztási szempontokkal — a Telex beszámolója szerint a mostani átmeneti kuratóriumok kiválasztási kritériumai nem voltak nyilvánosak. A második: a kutatási közpénz elosztása független bírálatra épülő, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által működtetett csatornán történjen. A harmadik: e garanciák módosításához kötelező előzetes, nyilvános hatásvizsgálat kelljen, amely kifejezetten kimutatja az uniós programokban való részvételre gyakorolt hatást. Acemoglu és Robinson tétele (lásd 6.4.3) itt közvetlenül alkalmazható: a tartósságot nem az adja, hogy egy intézményhez nem lehet hozzányúlni, hanem az, hogy a hozzányúlás költsége nyilvános és politikailag magas.

A három javaslatot egy közös elv köti össze: a visszacsatlakozás sikere nem a tanácsi határozat napján dől el, hanem a következő pályázati körökben és a következő kormányzati ciklusban. A nyilvános menetrend a feloldást, a teljesítménymérce a tényleges visszatérést, a szabályokra épülő garancia pedig a tartósságot teszi ellenőrizhetővé — és mindhárom esetben az ellenőrzés eszköze ugyanaz: előre rögzített, nyilvános adat.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Kutatás és felsőoktatás A 21 egyetem kutatói újra teljes jogú konzorciumi partnerként pályázhatnak; a mérce láthatóvá teszi, melyik intézmény tér vissza gyorsan és melyiknek kell segítség A kapcsolati háló visszaépülése évekig tart; az első két év gyenge számai politikai támadási felületté válhatnak, ha a mércét nem a kiinduló értékhez, hanem abszolút célokhoz mérik
Gazdaság és költségvetés A társfinanszírozás a hazai forintot uniós forrással sokszorozza meg, a kiválósági pecsétes pályázatok támogatása a bírálat minőségét hasznosítja A hazai kiegészítés átvállalhatja azt, amit a pályázóknak versenyben kellene elnyerniük; a támogatás akkor torzít, ha nem versenyeztetett
Külpolitika A nyilvános feltétel-lista hitelesíti a magyar vállalásokat a tanácsi döntés előtt Ha a lista hiányosságot tár fel, az rövid távon lassíthatja a feloldást
Intézményi szerkezet Az eljárásokra épülő garancia a jövőbeli módosítást nem tiltja, de drágává teszi A hatásvizsgálati kötelezettség formálissá válhat, ha a tartalmát senki nem kéri számon

A fő átváltás a gyorsaság és a tartósság között húzódik. A leggyorsabb út a feloldáshoz az, ha a kormány minden bizottsági kifogásra az adott ponton, egyedi intézkedéssel válaszol. Ez azonban ugyanazt a törékenységet hozza létre, amelyet a KEKVA-rendszer és a HUN-REN-ről szóló törvény mutatott: a megoldás a pillanatnyi politikai többségen múlik. A MIAK ezért azt javasolja, hogy a feloldás tempóját ne a garanciák rovására gyorsítsák — a 2027. augusztusi határidőig van idő eljárási szabályokat alkotni. A másik kockázat a mércéé. A sikerességi ráta önmagában félrevezető lehet: ha kevés, de gondosan előkészített pályázat indul, a ráta magas, a részvétel mégis gyenge marad. Ezért kell a négy mutatót együtt, és a kiinduló értékhez viszonyítva értékelni.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre. Ezek javaslatok, nem kormánydöntések:

  • A feloldás menetrendje: benyújtja-e a kormány az értékelési kérelmet 2026. október 31-ig, és meghozza-e a Tanács a feloldó határozatot 2026. december 31-ig (igen/nem).
  • Keretprogram-részvétel: a 21 érintett egyetem benyújtott pályázatainak száma és sikerességi rátája 2027-ben és 2028-ban, a 3.2 pont szerint rögzített, 2021–2026-os kiinduló értékhez viszonyítva; 24 hónapon belül érdemes elvárni, hogy a sikerességi ráta elérje a nem érintett magyar intézményekét.
  • Társfinanszírozás: a kiválósági pecsétet kapott magyar pályázatok hány százaléka kap hazai finanszírozást — a javasolt cél 2028-ra legalább 50 százalék.
  • Hallgatói mobilitás: a 21 egyetem Erasmus+ keretében kiutazó hallgatóinak száma a 2026/2027-es és a 2027/2028-as tanévben, a korlátozás előtti utolsó teljes tanévhez viszonyítva.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése a kormánytól és az Országgyűléstől: a visszacsatlakozás ne egy bejelentéssel záruljon, hanem nyilvános feltétel-listával induljon, éves részvételi mércével folytatódjon, és olyan irányítási törvénnyel rögzüljön, amely eljárásokat véd, nem személyeket. A státusz helyreállítása a kezdet: a magyar kutatás akkor tér vissza az európai együttműködésbe, ha újra nyer, koordinál és partnert talál. Ezt csak mérni lehet, kijelenteni nem.

Két MIAK-alapérték mozog ebben a témában. Az adatvezéreltség azért, mert a visszatérés sikerét ma senki nem méri. A nyilvános adatbázis minden szükséges adatot tartalmaz, csak senki nem kötelezte magát arra, hogy kiinduló értékkel és célértékkel közölje őket. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert a korlátozás ára — az elvesztett mobilitási évfolyamok és a megszakadt kutatói kapcsolatok — nem a döntéshozókat, hanem a diákokat és a kutatókat terhelte. A tartós garancia az, hogy a következő ilyen döntés költsége előre látható és nyilvános legyen.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sávban a Telex vitte a téma legpontosabb feldolgozását. A lap a Politico cikkéről szóló írásában kifejezetten helyreigazította a nemzetközi keretezést. Címében is jelezte, hogy Magyarországot nem zárták ki a programból, és azt is kiemelte, hogy ha a miniszter valóban „kizárásról" beszélt volna, pontatlanul fogalmazott volna. A cikk az eljárási menetrendre és arra fókuszált, hogy a bizalom visszaépülése a sokszereplős projektekben időbe telik. Egy másik Telex-írás az átmeneti egyetemi kuratóriumok kiválasztását vizsgálta szkeptikus hangon: az egyetemi szereplők idézett aggálya az volt, hogy a korábbi vezetés emberei a szenátusokon keresztül visszajuthatnak. A 444.hu az Erasmus-bejelentést a május végi uniós megállapodás kontextusába helyezte, és teret adott Hankó Balázs volt miniszter álláspontjának is, aki szerint a korlátozás jogtalan volt. A lap szövege a felfüggesztést az Európai Bizottságnak tulajdonítja, a Telex és a Mandiner a Tanácsnak; közjogilag az utóbbi a pontos.

A közéleti sávban a 24.hu és az ATV lényegében a miniszteri bejelentést közvetítette, érdemi háttér nélkül. A gazdasági sávban a Portfolio a K+F-rendszer átalakítását állította előtérbe: a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított ráfordítás 2030-ra 2, 2035-re 3 százalékra emelését, az új missziós programokat és a fel nem használt uniós források kutatási célú felhasználását (a cikk törzsszövege nem volt publikusan letölthető, csak a bevezetője). A Portfolio tehát a hazai ráfordítást, a Telex a jogi státuszt keretezte, és egyik sem kapcsolta össze a kettőt azzal a kérdéssel, hogy a többletforrás hogyan fordítható keretprogram-részvételre.

A konzervatív sávban a Mandiner MTI-alapú, tárgyszerű hírt közölt, és hozzátette, hogy az előző kormány által indított hazai pótprogramban Hankó Balázs év eleji tájékoztatása szerint több mint 12 ezren vettek részt. A Magyar Nemzet a témát a vizsgált időszakban nem emelte a fő témái közé. A nemzetközi sajtóban a Politico a visszatérés tényét, az Euractiv pedig a korlátozás árát emelte ki a demenciakutatás példáján (a cikk nem volt publikusan letölthető). A spektrum egészén közös, hogy a feloldás utáni időszakról — a részvétel méréséről és a garanciák tartósságáról — senki nem írt.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A korlátozás elrendelése 2022 vége, a tagállami miniszterek (az Európai Unió Tanácsa) a feltételességi jogállamisági eljárásban Telex, 2026. szeptember 4.; Mandiner, 2026. szeptember 4.
Érintett egyetemek 21 modellváltó (KEKVA-fenntartású) felsőoktatási intézmény Telex, 444.hu, 24.hu, 2026. szeptember 4.
A korlátozás tartalma a Horizont Európában részvétel lehetséges, uniós támogatás nem Telex, 2026. szeptember 4.
A Horizont Európa teljes kerete mintegy 95 milliárd euró (2018-as árakon 84,9 milliárd euró) Telex, 2026. szeptember 4.; OECD, Economic Surveys — European Union 2021
Korábbi értékelési kérelem 2024 ősze; a Bizottság elutasította Telex, 2026. szeptember 4.
Eljárási határidők a feloldáshoz bizottsági értékelés egy hónap, tanácsi döntés további egy hónap Telex, 2026. szeptember 4.
A miniszteri várakozás feloldás 2026 végéig Politico, a Telex 2026. szeptember 4-i ismertetése szerint
Erasmus+ a 21 egyetem érvényes mobilitási pályázattal rendelkezik a 2026/2027-es tanévre az oktatásért felelős miniszter bejelentése, 444.hu, 24.hu, Mandiner, 2026. szeptember 4.
Kiesés a hallgatói mobilitásból a 2024/2025-ös tanévtől Mandiner (MTI), 2026. szeptember 4.
A KEKVA-rendszer megszüntetése 2027 augusztusáig; az átmeneti kuratóriumok mandátuma 2027. augusztus 1-ig 444.hu, Telex, 2026. szeptember 4.
Kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok cseréje 98 százalék az oktatási tárca augusztus végi közlése, Telex, 2026. szeptember 4.
K+F-ráfordítási cél a GDP mintegy 1,3 százalékáról 2030-ra 2, 2035-re 3 százalék Portfolio, 2026. szeptember 4.
Kutatásra szánt, fel nem használt uniós forrás 210 milliárd forint a következő két évben Portfolio, 2026. szeptember 4.
Magyar hallgatók részképzéses mobilitása a részképzésre kiutazó diplomások több mint 97 százaléka uniós programmal ment Európai Bizottság, Education and Training Monitor 2025
Uniós mobilitási cél a diplomások 23 százaléka 2030-ig; uniós átlag 2023-ban 11,0 százalék Európai Bizottság, Education and Training Monitor 2025
Kiválósági pecsétes pályázatok hazai finanszírozása az igényelt összeg 1 százaléka alatt (a korábbi keretprogramban) OECD, Economic Surveys — European Union 2021

Két adat igényel külön jelzést. Az első: a K+F-célt a Portfolio szeptember 4-i cikke 2030-ra és 2035-re, a miniszter szeptember 17-i rádióinterjúja „négy éven belül" és „nyolcéves távlatban" adja meg; a két megfogalmazás összhangban van. A második: az Euractiv cikke a monitor összefoglalója szerint további adatokat is közöl — hat érintett egyetem keresetét az Európai Unió Bíróságánál, valamint a Magyar Fiatal Akadémia felmérését a pályakezdő kutatók külföldi elhelyezkedési szándékáról. Mivel a cikk nem volt publikusan letölthető, ezeket a számokat a MIAK nem vette át; a kidolgozáshoz hazai elsődleges forrásból érdemes visszaigazolni őket.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Oktatás (programpontok és háttéranyag) — az Erasmus+ visszatérése az O10 kétnyelvű és globális kompetenciaprogram célját közvetlenül érinti, mert a hallgatói mobilitás a nyelvi és globális kompetencia legfontosabb felsőoktatási eszköze; a részvételi adatok intézményi szintű közzététele az O3 adatvezérelt oktatásfejlesztés logikáját viszi át a felsőoktatásra;
  • Gazdaság (programpontok) — a G4 innovációs ökoszisztéma programpont ráfordítási céljához a keretprogram-részvétel adja a kimeneti mércét, az önrész és a kiválósági pecsétes pályázatok támogatása a G12 kockázatitőke-mobilizáció társfinanszírozási elvével rokon, az éves értékelés pedig a G20 Drucker-audit része; a G4 1,6 százalékos kiinduló értékét érdemes a kormány által közölt 1,3–1,4 százalékhoz igazítani;
  • Külpolitika (programpontok) — a KP1 EU digitális élvonal programpont már most tartalmaz keretprogram-részvételi célt (évente legalább öt magyar szervezet digitális és AI-projektekben), a feloldáshoz szükséges tanácsi támogatás megszerzése pedig a KP17 ügyalapú koalícióépítés feladata;
  • Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok) — a keretprogram digitális és mesterségesintelligencia-klaszterében való részvétel a D12 AI-termelékenységi stratégia kutatási bemenete; a 21 érintett egyetem között több műszaki és informatikai képzőhely is van.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Európai Bizottság: Education and Training Monitor 2025

A Bizottság éves jelentése a felsőoktatási fejezetben a hallgatói mobilitás uniós célját vizsgálja: 2030-ra a diplomások 23 százalékának kellene tanulmányai során külföldön is tanulnia, miközben 2023-ban az uniós átlag csak 11,0 százalék volt. A jelentés azt is bemutatja, hogy a részképzéses mobilitás egy része az uniós programokon kívül szerveződik, de néhány országban erre gyakorlatilag nincs alternatíva:

„EU programmes seem to be virtually the only possibility for going abroad for a short period in Latvia, Hungary, Bulgaria, Romania and Cyprus. Over 97% of credit-mobile graduates originating from these countries went abroad under EU programmes." („Lettországban, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Cipruson az uniós programok gyakorlatilag az egyetlen lehetőséget jelentik a rövid külföldi tanulmányi időszakra. Az ezekből az országokból származó, részképzésre kiutazó diplomások több mint 97 százaléka uniós program keretében ment külföldre.")

A magyar tanulság kettős. Egyrészt ez az adat megmutatja, hogy az Erasmus+ kiesése a 21 érintett egyetemen nem egy lehetőség szűkülése volt, hanem a rövid külföldi tanulmányi időszak gyakorlatilag teljes elzárása. A hazai pótprogram ezt csak részben enyhíthette, és a jelentés adata szerint más csatorna nem pótolta. Másrészt ugyanez indokolja a MIAK 5.1-ben javasolt mobilitási mutatóját: ha a magyar hallgatói mobilitás ennyire egyetlen programra épül, akkor a visszatérés sikere közvetlenül mérhető a 21 egyetem kiutazó hallgatóinak számán.

📖 Forrás: Európai Bizottság: Education and Training Monitor 2025

6.4.2 OECD: Economic Surveys: European Union 2021

Az OECD felmérése az uniós innovációs politikáról szóló fejezetben azt írja, hogy a fejlettebb régiók szívják fel a keretprogram forrásainak nagy részét, mert kutatási rendszerük érettebb, és a bírálat a kiválóságra épül. A felzárkózó régiók számára a felmérés két eszközt emel ki. Az egyik a kiválósági pecsét, amelyről megállapítja:

„The label is awarded to non-funded high quality Horizon 2020 proposals worthy of financial support from other sources. However, available information suggests that alternative public funding for these proposals stays at less than 1% of the amount they had requested from Horizon 2020." („A minősítést azok a magas színvonalú, de nem támogatott Horizont 2020-pályázatok kapják, amelyek más forrásból való támogatásra érdemesek. A rendelkezésre álló információk szerint azonban ezek a pályázatok az általuk a Horizont 2020-tól igényelt összeg kevesebb mint 1 százalékát kapják meg más közfinanszírozásból.")

A másik eszköz a kohéziós források átcsoportosítása: a 2021–2027-es szabályok szerint a tagállamok kohéziós keretük legfeljebb 5 százalékát a keretprogramba csoportosíthatják, versenyeztetett hazai projektekre elkülönítve. A felmérés szerint ezeket a lehetőségeket a nemzeti és regionális innovációs politikának ki kellene használnia. A magyar helyzetre fordítva: a visszacsatlakozás után a legolcsóbb és leggyorsabb eszköz a hazai részvétel növelésére nem új program indítása, hanem azoknak a pályázatoknak a finanszírozása, amelyeket az uniós bírálók már kiválónak ítéltek. Ez a 3.2 javaslat közvetlen alapja: a hazai forrás így független nemzetközi bírálat eredményére épül, nem hazai mérlegelésre.

📖 Forrás: OECD: Economic Surveys — European Union 2021

6.4.3 Daron Acemoglu és James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

Acemoglu és Robinson szerint a befogadó intézmények kritikus fordulatok idején jönnek létre, és ha már létrejöttek, pozitív visszacsatolási folyamatot indítanak el, amely növeli fennmaradásuk esélyét. Ennek első mechanizmusa a pluralizmus: a pluralista politikai intézmények megnehezítik bárki dolgát, aki a hatalmat egy kézbe akarná vonni. A szerzők Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kísérletét hozzák példának, amikor a Legfelsőbb Bíróság felügyelete alól próbált kibújni:

„…a pluralizmus valódi mércéje pontosan az, hogy a rendszer ellen tud-e állni az efféle próbálkozásoknak."

A szerzők érvelésének lényege, hogy Roosevelt tervét nem egy jogi tilalom akadályozta meg, hanem az, hogy a saját pártjához tartozó törvényhozók is megértették: ha az elnök egyszer aláássa a bírói függetlenséget, az őket is kiszolgáltatottá teszi. A tartósságot tehát nem egy intézmény érinthetetlensége, hanem a szereplők közös érdeke adta. A magyar felsőoktatásra fordítva ez a 3.3 javaslat logikája. A KEKVA-modell és a HUN-REN-ről szóló törvény a tartósságot a testületek érinthetetlenségével akarta elérni, és mindkettő épp ettől vált politikailag sérülékennyé: amint a többség megváltozott, a konstrukció egésze kérdésessé vált. A MIAK szerint a helyreállított feltételeket az teszi tartóssá, ha a lebontásuknak nyilvános, előre látható ára van. Ha egy következő kormány hozzányúl, azzal a kutatók, a hallgatók és az egyetemek érdekével kerül szembe, és ezt egy kötelező hatásvizsgálat mindenki számára láthatóvá teszi.

📖 Forrás: Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A keretprogramból való részleges kiszorulás legismertebb európai előzménye Svájc. Az ország a 2014-es bevándorlási népszavazás után a Horizont 2020-ban csak részleges társulással vehetett részt, a Horizont Európa első éveiben pedig társulási megállapodás hiányában nem társult harmadik országként pályázhatott. A svájci intézmények részt vehettek a konzorciumokban, de uniós támogatást nem kaphattak. A svájci kormány erre átmeneti hazai finanszírozással válaszolt azoknak a kutatóknak, akik a nyertes pályázatuk után uniós forráshoz nem juthattak. A helyzet szerkezete tehát a magyar korlátozásra emlékeztet: a részvétel formálisan nyitva maradt, a finanszírozás kiesett, és a hazai költségvetés pótolt. A magyar tanulság ugyanaz, amit a Telex a hazai intézményekről megfogalmazott: a pótlás a pénzt pótolja, a konzorciumi pozíciót nem, mert a partnerek a pályázat összeállításakor a kiszámíthatóan finanszírozott résztvevőket választják. A felzárkózó tagállamok számára az OECD (lásd 6.4.2) azt a gyakorlatot ajánlja, hogy a kohéziós forrásokat a keretprogram kiválósági bírálatával kössék össze. A MIAK 3.2 javaslata ezt a két tanulságot kapcsolja össze: a hazai forrás ne a kiesett uniós pénzt pótolja, hanem a visszatérést segítse — előkészítéssel, önrésszel és a kiválónak ítélt pályázatok finanszírozásával.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Oktatás

  • O3 — Adatvezérelt oktatásfejlesztés
  • O10 — Kétnyelvű és globális kompetenciaprogram

Gazdaság

  • G4 — Innovációs ökoszisztéma és aktív fejlesztéspolitika
  • G12 — Kockázatitőke-mobilizáció
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)

Külpolitika

  • KP1 — EU digitális élvonal
  • KP17 — Ügyalapú koalícióépítés az EU-ban

Digitalizáció és AI-szabályozás

  • D12 — AI-termelékenységi hatáselemzés és stratégia

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A8 — Kohéziós politikai elszámoltathatóság

Javasolt új programpont: Uniós kutatási és mobilitási programokban való részvétel éves mércéje és a felsőoktatási irányítás eljárási garanciái — az Oktatás területre, mert a terület programpontjai jelenleg nem fedik le a felsőoktatást és a kutatói életpályát.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. — 3. téma; az eredeti MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 5. — 9. téma, valamint MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 18., és MIAK külföldi sajtómonitor, 2026. szeptember 3.):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Európai Bizottság: Education and Training Monitor 2025
  • 📖 OECD: Economic Surveys — European Union 2021
  • 📖 Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Oktatás (háttéranyag; programpontok; programpont ID: O3, O10)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G4, G12, G20)
  • MIAK szakpolitikai terület: Külpolitika (programpontok; programpont ID: KP1, KP17)
  • MIAK szakpolitikai terület: Digitalizáció és AI-szabályozás (háttéranyag; programpontok; programpont ID: D12)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A8)
  • MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. — 3. téma, pontszám: 95/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Európai Bizottság — Horizon Europe Dashboard (magyar részvételi és sikerességi adatok intézményi bontásban)
  • Európai Bizottság — Erasmus+ Dashboard és éves Erasmus+ jelentés
  • Tempus Közalapítvány — Erasmus+ részvételi adatok
  • NKFIH — pályázati és forrásfelhasználási statisztika
  • Az Európai Unió Tanácsa — a feltételességi eljárásban hozott végrehajtási határozatok

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 22. 08:14 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): ~110 000, becslés (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink