I. rész — Helyzetkép

A Miniszterelnökség 2026. szeptember 17-én, csütörtökön ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Nemzeti Nyomozó Irodánál a Mesterséges Intelligencia Kutató Központ Nonprofit Kft. (MIKK) állami támogatása miatt. A tárca közleménye szerint költségvetési csalás, közbeszerzési eljárásban elkövetett versenykorlátozó megállapodás, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja merült fel. A közleményt a Telex, a 24.hu, a HVG, a 444.hu és a Népszava egybehangzóan ismertette. Eszerint a 2024 decemberében alapított cég alig két hónappal később, 2025. február 12-én 300 millió forintot kapott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül, a Miniszterelnökség akkori, társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Szalay-Bobrovniczky Vince javaslatára. A támogatás célja a mesterséges intelligencia állami és társadalmi integrációjának kutatása volt. A Miniszterelnökség szerint a társaságnak sem működési múltja, sem igazolt kutatói kapacitása nem volt. A tárca azt is állítja, hogy az érdemi kutatást közbeszerzéssel bruttó 152,4 millió forintért egy médiafigyelő cégre bízták, a leadott anyagok egy része pedig gépi generáltnak látszik. A 2026-ra versenyeztetés nélkül megítélt újabb 300 milliót a cég a választás után két nappal, április 14-én visszautalta. Szalay-Bobrovniczky Vince „boszorkányüldözésnek" nevezte a hűtlen kezelésre is kiterjedő feljelentést. Szerinte a javaslat előtt személyesen egyeztetett a vezető kutatót foglalkoztató egyetem rektorával, a visszafizetés oka pedig nem a kapacitáshiány volt, hanem hogy a kutatók nem láttak garanciát a munkájuk folytatására. A feljelentés nem gyanúsítás: a nyomozás elrendeléséről a nyomozó hatóság dönt, a volt helyettes államtitkár nem gyanúsított.

Ugyanezen a napon Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter az InfoRádióban és egy háttérbeszélgetésen a kutatáspolitika új irányát vázolta. A Portfolio összefoglalója szerint Magyarország jelenleg a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 1,3–1,4 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre (K+F), ezt négy éven belül 2 százalék fölé, nyolc év alatt 3 százalék környékére emelnék. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat nem a 2019 előtti formában állna helyre, hanem hibrid irányítással: a kutatói önigazgatás, a Magyar Tudományos Akadémia és a kormányzat együtt kapna szerepet. A hálózat alapvetően az Akadémiához kapcsolódna, és visszakerülnének bele az ELTE-hez csatolt társadalomtudományi intézetek. A Telex szerint a miniszter Stipsicz Andrást, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főigazgatóját kérte fel ideiglenes elnöknek, a döntés azonban a HUN-REN Irányító Testületének és Felügyelőbizottságának hatásköre. Az átmenet a miniszter reményei szerint két-három hónapig tart, az őszre elkészülő törvényjavaslat elfogadásáig. A MIAK korábban már javasolt versenyalapú, független szakmai bírálatra épülő kutatásfinanszírozást a Krausz-féle Élvonal-szerződés felmondásakor. Május elején pedig az akadémiai autonómia és a HUN-REN sarkalatos törvényi rendezését sürgette.

A MIAK olvasata: a két hír ugyanannak a kérdésnek a két oldala. Hogy történt-e bűncselekmény, arról a nyomozás után végső soron a bíróság dönt, a döntés szerkezete azonban a Miniszterelnökség közleményéből és a volt helyettes államtitkár válaszából egyaránt megítélhető. Kutatási célú közpénzről egy nem kutatásfinanszírozásra szakosodott alap döntött, egyetlen tisztviselő javaslatára, nyilvános pályázat és független bírálat nélkül. A jóhiszeműnek mondott személyes egyeztetés is éppen azt mutatja, hogy az ellenőrzés egy emberen múlt, nem intézményen. Ha a K+F-ráfordítás a GDP újabb 0,7 százalékpontjával nő, de ez a csatorna nyitva marad, a több pénz több kockázatot is jelent. A kutatásfinanszírozás hitelét nem az összeg, hanem az elosztás szabálya adja.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A téma három kérdésére három mű ad keretet. Robert Klitgaard (amerikai közgazdász, a korrupció szerkezeti modelljének megalkotója) Controlling Corruption (1988) című könyvében azt írja: a visszaélés ott virágzik, ahol a döntéshozónak monopóliuma és széles mérlegelési jogköre van, az elszámoltathatósága pedig gyenge. A MIKK-támogatás mindhárom feltételt teljesítette. Klitgaard azt is bemutatja, hogy az amerikai kormányzat a támogatások odaítélése előtt szűri a pályázók alkalmasságát, és hogy a közfelügyelet alatt álló félautonóm, hibrid szervezetek a teljesítményt és a közérdeket egyszerre szolgálhatják. Ha-Joon Chang (dél-koreai születésű közgazdász, a fejlesztő állam és az iparpolitika kutatója) 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról (2010) című könyve szerint minden fejlett piacgazdaságban az állam finanszírozza a K+F jelentős, 20–50 százalékos hányadát. A 2 százalékos cél tehát állami vállalás nélkül nem teljesül, de az állami pénz elosztásának minősége dönti el a hatását. Peter F. Drucker (osztrák–amerikai menedzsment-gondolkodó, a szervezeti hatékonyság-mérés módszertanának megalapozója) The Effective Executive (1967) című művében azt írja, hogy minden döntésbe be kell építeni a visszacsatolást, amely a várakozásokat a tényleges eseményekhez méri. Arra is figyelmeztet, hogy a gyors sikerre hajtó kutatói prioritások nem hoznak áttörést. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Az első a kutatási közpénz elosztásának csatornáját, a második a 2 százalékos cél mérhetőségét, a harmadik a HUN-REN átalakításának garanciáit rendezi. Mindhárom a most előkészítés alatt álló jogszabályokba és a középtávú költségvetési tervbe építhető be.

3.1 Kutatási célú közpénz csak kutatásfinanszírozási csatornán: nyílt pályázat, független bírálat, alvállalkozói plafon, nyilvános eredmény (jogszabály-módosítás 90 napon belül)

A MIAK azt javasolja, hogy jogszabály mondja ki: kutatási célú állami támogatást 20 millió forint felett csak kutatásfinanszírozásra létrehozott szerv, elsősorban a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), ítélhessen meg. A döntés nyílt pályázaton és független szakmai bírálattal (angolul peer review) szülessen. Más alapok és minisztériumi keretek — így a Bethlen Gábor Alap — kutatásra egyedi döntéssel ne adhassanak pénzt. Ha a kormány kivételesen mégis egyedi kutatási támogatást ítél meg, a döntés előtt tegye közzé az indokolást és legalább két külső bíráló véleményét. A pályázók alkalmassági minimuma: megnevezett kutatók igazolható szakmai múlttal, és működési előzmény vagy befogadó kutatóhely. Klitgaard (lásd 6.4.1) éppen ezt a támogatás előtti szűrést írja le. A MIKK-nél a támogatás több mint fele (a 300 millióból 152,4 millió) alvállalkozóhoz került. A MIAK ezért azt javasolja, hogy a kutatási támogatás legfeljebb 30 százaléka legyen alvállalkozásba adható előzetes jóváhagyás nélkül. A lezárt projektek eredményei hat hónapon belül nyílt hozzáférésű, nyilvános tárhelyre kerüljenek. A kedvezményezett nyilatkozzon arról is, hogy használt-e generatív mesterségesintelligencia-eszközt, és mire. Így bárki ellenőrizheti, hogy kutatás történt-e. Ez az A2 közbeszerzési átláthatóság és az A1 közpénz-dashboard kutatási alkalmazása, a nyilatkozat pedig a D1 felelős AI keretrendszer átláthatósági elvét követi.

3.2 A 2 százalékos cél éves pályája és kimeneti mutatói (a középtávú költségvetési tervvel együtt)

A miniszter négyéves célja — a 2024-es 1,31 százalékról (Eurostat) 2 százalék fölé — nagyjából 0,7 százalékpontnyi többletet jelent a GDP arányában. A MIAK azt javasolja, hogy a kormány a középtávú költségvetési tervben évenkénti pályát tegyen közzé. A pálya külön mutassa a közszféra (egyetemek, kutatóintézetek) és a vállalati szektor várt hozzájárulását. Az Eurostat 2024-es adatai szerint a lemaradás a közszféra kutatásában a legnagyobb: az egyetemi és állami kutatóhelyi ráfordítás együtt a GDP 0,31 százaléka, az uniós átlag 0,72 százalék. A vállalati szektor 0,99 százalékot teljesít az uniós 1,49 százalékkal szemben. Chang adatai (lásd 6.4.2) szerint a fejlett gazdaságokban az állam a K+F 20–50 százalékát finanszírozza; a pályának ezt az állami részt forintban is rögzítenie kell. A pénz mellé a terv tegyen közzé öt kimeneti mutatót kiinduló értékkel: a nemzetközileg legtöbbet hivatkozott publikációk hazai arányát, az európai szabadalmi bejelentések számát, a kutatóhelyi kiválással létrejött cégek (spin-off) számát, az állami forráshoz társuló magántőke arányát és a fiatal kutatók megtartását. A magántőke-arány közvetlenül méri a miniszter által jelzett irányt, a magánbefektetőkkel közös finanszírozást (G12). A mesterségesintelligencia-kutatásra szánt forrásoknál a D12 szerinti termelékenységi hatásmérés is kapcsolódjon. Drucker (lásd 6.4.3) figyelmeztetése miatt a mutatók portfólió-szinten, ötéves ablakban értékelendők, ne projektenként és évente. Így nem a gyors, biztonságos projekteket jutalmazzák. A pálya a G4 innovációs ökoszisztéma programpontot pontosítja, az éves értékelés a G20 utólagos hatásvizsgálatát.

3.3 A HUN-REN átmeneti időszakának korlátai és a kutatói önigazgatás törvényi minimuma (az őszre ígért törvényjavaslatban)

A miniszter két-három hónapos átmenetet ígér, de az átmeneti vezetés hatásköre sehol nincs rögzítve. A MIAK azt javasolja, hogy az Irányító Testület az ideiglenes elnök megbízásakor írja elő a korlátokat. Az átmenet alatt ne szülessen visszafordíthatatlan szerkezeti döntés: kutatóintézet összevonása vagy megszüntetése, vagyonelem elidegenítése, hosszú távú kötelezettségvállalás. A megbízásnak legyen rögzített végdátuma. A végleges elnököt nyílt, nemzetközi pályázaton, nyilvános kiválasztási szempontok alapján válasszák. A kiválasztó bizottság többsége a kutatók által választott tagokból és külföldi tudósokból álljon. A hibrid modellről szóló törvény három elemet rögzítsen. Az első a testületi összetétel: a kutatók és az Akadémia által delegált tagok együtt többségben legyenek, a kormányzati tagok kisebbségben. A második a többéves finanszírozás törvényi alsó határa, amelyet a Portfolio beszámolója szerint a miniszter is meg kíván tartani. A harmadik az intézetek ötévente ismétlődő, nyilvános nemzetközi értékelése. A bérrendezés is sürgető: a miniszter maga említette a HUN-REN kutatóhálózatban maradt és az ELTE-hez került kutatók bérkülönbségét. A Nyelvtudományi Kutatóközpont szakszervezete pedig szeptember 18-án „vállalhatatlan" bérhelyzetről írt. Klitgaard hibrid szervezetekről írt gondolata (lásd 6.4.1) szerint a félautonóm konstrukció akkor működik, ha az önállóság mellett a közfelügyelet is megmarad. Ez a fékek és ellensúlyok A6 programpontjának tudománypolitikai alkalmazása.

A három javaslatot egy elv köti össze: a kutatásra szánt közpénz ne egy-egy tisztviselő vagy miniszter mérlegelésén múljon, hanem előre rögzített, nyilvános szabályokon. Klitgaard képletében ez a mérlegelés szűkítése és az elszámoltathatóság bővítése, Drucker nyelvén a döntésbe épített visszacsatolás. Chang adatai pedig arra emlékeztetnek, hogy az államnak nem kivonulnia kell a kutatásfinanszírozásból, hanem jobb szabályok szerint kell végeznie.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Átláthatóság A kutatási közpénz egyetlen, pályázati csatornára kerül; a nyilvános eredménytárban bárki ellenőrizheti, mi készült a pénzből A csatornaszabály megkerülhető, ha a támogatást nem „kutatásnak", hanem „szakértői tanulmánynak" vagy „kommunikációnak" nevezik; a fogalmat tágan kell meghatározni
Tudomány és kutatás A független bírálat a minőséget, a nyilvános eredmény a hivatkozhatóságot erősíti; a korlátozott átmenet a kutatók bizalmát növeli A bírálati rendszer lassabb; kis országban nehéz összeférhetetlen bírálókat találni, ezért külföldi bírálók kellenek, ami költséges
Gazdaság Az évenkénti pálya és a magántőke-arány kiszámíthatóvá teszi a K+F-többletet a vállalatok számára is Szűk költségvetési mozgástérben az állami rész az első megszorításnál sérülhet; a pálya ettől nem véd, csak láthatóvá teszi az elmaradást
Közigazgatás Az ideiglenes vezetés korlátai megelőzik, hogy az átmenet alatt visszafordíthatatlan döntések szülessenek A túl szűk átmeneti hatáskör megbéníthatja a napi működést, ha a törvény csúszik

A fő mérlegelési kérdés a gyorsaság és a kontroll között húzódik. A pályázati csatorna lassabb, mint egy egyedi döntés. Sürgős, valóban stratégiai kutatásnál a kormány ezért kísértést érezhet a kivételre. A 3.1 javaslat ezt nem tiltja, de nyilvános indokláshoz és külső bírálathoz köti: így a kivétel lehetséges, de politikailag drága marad. A másik kockázat a mutatók torzító hatása. Ha a kutatóhelyek finanszírozását évente a publikációszámhoz kötik, a kutatók a biztos, rövid projekteket választják, és pontosan az a hosszú távú, kockázatos kutatás marad el, amelyért az állam egyáltalán finanszíroz. Ezért javasolja a MIAK a portfólió-szintű, ötéves értékelést. A HUN-REN esetében a javaslat akkor válik kockázatossá, ha az őszre ígért törvény csúszik, és az átmeneti vezetés hónapokig korlátozott hatáskörrel működik. Ezért a végdátum mellé a törvényjavaslat benyújtásának határidejét is érdemes rögzíteni.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK négy teljesítménymutatót (KPI-t, angolul: Key Performance Indicator) javasol, amelyekből 12 és 24 hónap múlva látszik, hogy a kutatásfinanszírozás a nyílt verseny és a mérhetőség irányába mozdult-e:

  • A pályázaton kiosztott kutatási közpénz aránya: érdemes követni, hogy a 20 millió forint feletti kutatási célú állami támogatások hány százaléka született nyílt pályázaton, független bírálattal. A javasolt cél 2027-től 100 százalék, a kutatásfinanszírozási csatornán kívüli egyedi kutatási döntések száma nulla.
  • Nyilvános eredmények aránya: a lezárt, államilag támogatott kutatási projektek hány százalékának eredménye érhető el nyilvánosan a zárástól számított hat hónapon belül; a javasolt cél legalább 90 százalék.
  • A K+F-ráfordítás pályán tartása: az Eurostat szerinti GDP-arányos ráfordítás (2024: 1,31 százalék) évente eléri-e a középtávú tervben rögzített értéket. Külön érdemes követni a közszféra kutatásának arányát (2024: 0,31 százalék), mert ott a legnagyobb a lemaradás.
  • A HUN-REN átmenetének lezárása: az átmeneti időszak a bejelentett két-három hónapon belül lezárul-e, a végleges elnököt nyílt pályázaton választják-e, és a törvény szerinti irányító testületben a kutatók által választott és akadémiai tagok többségben vannak-e.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése a kormánytól és az Országgyűléstől az, hogy a K+F-ráfordítás emelése előtt zárja le azt a csatornát, amelyen a MIKK-támogatás is átment. Kutatási közpénzt csak kutatásfinanszírozási szerv adhasson, nyílt pályázaton, független bírálattal, alvállalkozói plafonnal és nyilvános eredménnyel. A 2 százalékos cél mellé kerüljön évenkénti pálya és öt kimeneti mutató kiinduló értékkel. A HUN-REN átalakításánál pedig ne csak a személyekről, hanem a szabályokról is szülessen döntés: korlátozott átmenet, nyílt elnöki pályázat, törvényben rögzített kutatói többség. A feljelentés a múlt egy ügyét viszi a hatóságok elé; a jövőt a finanszírozás szabályai döntik el.

Két MIAK-alapérték érintett. Az átláthatóság azért, mert a kutatási közpénz akkor hiteles, ha a döntés indoka és az eredmény egyaránt nyilvános. Ez a MIKK-ügyben éppen hiányzott: a nyilvánosság csak a kormányváltás után, feljelentés formájában ismerhette meg az elszámolást. Az adatvezéreltség azért, mert a 2 százalékos cél önmagában ráfordítást mér, nem eredményt. Csak a kiinduló értékkel rögzített kimeneti mutatók mutatják meg, hogy a több pénz több tudást is hozott-e.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sávban a 444.hu a MIKK előtörténetét állította előtérbe: a céget onnan ismerte a közvélemény, hogy hamisnak nevezte az ellenzék egyik tavalyi rendezvényéről készült légi felvételt. A lap azt is kiemelte, hogy az iroda a bejegyzett címen nem található, a támogatás két nap alatt született. Kitért az alvállalkozók kötődéseire is: az Observer a Nézőponthoz kötődik, az ingatlant bérbe adó cég pedig egy volt fideszes önkormányzati képviselő érdekeltsége. A Telex a Nemzeti Nyomozó Irodát és a Ruff Bálint vezette tárcát nevezte meg, és felidézte saját májusi cikkét, amely szerint a második támogatást Gulyás Gergely akkori miniszter adta. A lap címében ugyanakkor „a kormány" szerepel feljelentőként, holott közjogilag a Miniszterelnökség mint minisztérium tett feljelentést. A HVG a feljelentésről és Szalay-Bobrovniczky Vince reakciójáról két külön cikket közölt. Az elsőben kiemelte, hogy a volt helyettes államtitkár az akkori honvédelmi miniszter testvére, a másodikban a „boszorkányüldözés" szót emelte címbe. A Népszava az MTI-re épülő, tárgyszerű összefoglalót adott.

A közéleti sávban a 24.hu a legteljesebb dokumentációt közölte. Ismertette a közbeszerzés részleteit, és szó szerint, teljes terjedelmében közölte a volt helyettes államtitkár válaszát. Az ATV „háborúként" keretezte a vitát, és a volt helyettes államtitkár érveinek adott nagyobb teret. A gazdasági sávban a Portfolio a MIKK-ügyet nem hozta. Tanács Zoltán programját viszont részletesen tárgyalta: a hibrid irányítást, a 2 és 3 százalékos K+F-célt, az Élvonal-program jövőjét, a vissza nem térítendő startup-támogatások visszaszorítását és az állami informatikai beszerzések decentralizálását.

A konzervatív sávban a Magyar Nemzet a HUN-REN vezetőváltását a Telex értesülésére hivatkozva, óvatos „kérhette fel" fogalmazással közölte. Kiemelte a döntés testületi hatáskörét, és hogy a tárca a hálózat teljes vezetését lecserélné. A MIKK-ügyet a konzervatív sáv a vizsgált cikkek között nem hozta. A spektrum egészén közös, hogy a két hírt senki nem kapcsolta össze. Arról sem írt senki, miért egy nem kutatásfinanszírozásra szakosodott alap döntött kutatási pénzről. Ez a csatornakérdés a MIAK-javaslat középpontja.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
Feljelentés 2026. szeptember 17., ismeretlen tettes ellen, a Nemzeti Nyomozó Irodánál; feljelentő: Miniszterelnökség Telex, 24.hu, Népszava, 2026. szeptember 17.
A MIKK alapítása 2024. december Telex, 24.hu, Népszava
Első támogatás 300 millió Ft, 2025. február 12., a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül, a társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár javaslatára Telex, 24.hu, HVG, Népszava
Az elszámolás fő tételei alvállalkozói kutatás bruttó 152,4 millió Ft; kommunikációs és IT-szolgáltatás 37,3 millió Ft; ingatlanbérlés 22,5 millió Ft (nyolc hónap); munkabér 69,2 millió Ft; egyéb működés 6,27 millió Ft; visszafizetett maradvány 12,3 millió Ft a Miniszterelnökség közleménye alapján: 24.hu, HVG, Népszava
Második támogatás 300 millió Ft, versenyeztetés nélkül, folyósítás 2026. március 18.; teljes visszautalás 2026. április 14. 24.hu, Telex, Népszava
K+F-ráfordítás, Magyarország 1,46% (2019), 1,63% (2021), 1,39% (2022), 1,38% (2023), 1,31% (2024) a GDP arányában Eurostat, rd_e_gerdtot (frissítve 2026. március 18.)
K+F-ráfordítás, összevetés (2024) EU-27: 2,24%; Ausztria: 3,26%; Csehország: 1,82%; Lengyelország: 1,41% Eurostat, rd_e_gerdtot
Szektorális bontás (2024, végző szektor szerint) Magyarország: vállalati 0,99%, felsőoktatási 0,18%, állami 0,13%; EU-27: 1,49%, 0,48%, 0,24% Eurostat, rd_e_gerdtot
Kormányzati K+F-cél 4 éven belül 2% fölé, 8 éves távlatban 3% körül Portfolio, 2026. szeptember 17.
A HUN-REN 2026-os finanszírozása 85 milliárd Ft (a kormány korábbi közlése szerint) Portfolio, 2026. szeptember 17.
HUN-REN ideiglenes elnök Stipsicz András felkérése; döntés: az Irányító Testület és a Felügyelőbizottság Telex, Magyar Nemzet, 2026. szeptember 17.

Három adat igényel külön jelzést. Az első: a Miniszterelnökség által közölt tételek összege 299,97 millió forint, vagyis a közlemény a 2025-ös támogatás egészét lefedi. A 152,4 millió forintos alvállalkozói tétel ennek 50,8 százaléka. A második: a HVG Szalay-Bobrovniczky Vince reakciójáról szóló cikke az első támogatás idejét „2025 decemberében" adja meg. A többi forrás, köztük a HVG első, a feljelentésről szóló cikke is, 2025. február 12-ét közöl; a táblázat az utóbbit használja. A közbeszerzés résztvevőinek számában is eltérés van: a 24.hu és a HVG szerint három cég indult, és a két másik ajánlatot érvénytelenítették, a Népszava MTI-alapú szövege egy másik ajánlatot említ. A harmadik: a miniszter által említett 1,3–1,4 százalék és az Eurostat 2024-es 1,31 százaléka összhangban van. Az Eurostat szektorális adatai a kutatást végző szektort mutatják, nem a finanszírozót; a közszféra lemaradása ezért a kutatóhelyek kapacitását jelzi.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok) — a mesterségesintelligencia-kutatás közpénzes finanszírozása a D12 (AI-termelékenységi hatáselemzés és stratégia) mérési logikájába illeszkedik; a gépi generáltnak látszó elszámolt anyagok miatt a közpénzből készült kutatási termékeknél a D1 (felelős AI keretrendszer) átláthatósági elve is érvényes;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — az egyedi támogatási döntés és a kapcsolódó közbeszerzés az A2 (közbeszerzési átláthatóság), a nyilvános eredménytár az A1 (közpénz-dashboard), a kutatóhálózat irányítási garanciái az A6 (fékek és ellensúlyok) körébe tartoznak;
  • Gazdaság (programpontok) — a K+F-cél pályája a G4 (innovációs ökoszisztéma), a magántőke társfinanszírozása a G12 (kockázatitőke-mobilizáció), az éves értékelés a G20 (Drucker-audit) része. A G4 programpont kiinduló értékét (1,6 százalék) az Eurostat 2024-es 1,31 százalékos adata alapján érdemes frissíteni;
  • Oktatás (háttéranyag) — a miniszter által hangsúlyozott doktori képzés és a fiatal kutatók életpályája, valamint az ELTE-hez került kutatóintézetek visszaintegrálása a felsőoktatás és a kutatóhálózat határterülete.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Robert Klitgaard: Controlling Corruption

Klitgaard a korrupció alapösszetevőit egy stilizált egyenletben foglalja össze (korrupció = monopólium + mérlegelési jogkör − elszámoltathatóság), és így indokolja:

„Illicit behavior flourishes when agents have monopoly power over clients, when agents have great discretion, and when accountability of agents to the principal is weak."

A MIKK-támogatásban mindhárom tényező jelen volt. A támogatás egyetlen tisztviselő javaslatán múlt, a mérlegelés szabályai nem voltak nyilvánosak, az elszámoltathatóság pedig csak a kormányváltás után, utólagos ellenőrzéssel indult be. Klitgaard ugyanebben a fejezetben az ügynökök kiválasztásáról ír. Egyik lábjegyzetében azt a gyakorlatot idézi, amelyben az amerikai szövetségi kormányzat a pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozásokat és intézményeket az odaítélés előtt szűri. Ennek során ellenőrzi a pénzügyi hátterüket, a korábbi ellenőrzési megállapításokat és a működési problémákat. A könyv szerint a szabály nem önmagában jó vagy rossz: a monopóliumot teremtő szabály a visszaélés eszköze, a mérlegelést szűkítő és az elszámoltatást könnyítő szabály viszont csökkenti a kockázatot. A 3.1 javaslat csatornaszabálya és alkalmassági minimuma pontosan ilyen, mérlegelést szűkítő szabály. A könyv egy későbbi fejezete a közszféra ösztönzőiről szólva a félautonóm ügynökségeket és a köz- és magánszféra hibrid szervezeteit is említi, amelyek a teljesítményt a közfelügyelet megtartása mellett ösztönzik:

„A variety of public-private hybrids will be created to facilitate financial incentives and competition while preserving public oversight."

A HUN-REN tervezett hibrid irányítása ebben a keretben akkor működik, ha az önállóság és a közfelügyelet egyaránt törvényben rögzített. Ezért kéri a MIAK a 3.3 szerint a testületi többségi szabályt és az időszakos nyilvános értékelést.

📖 Forrás: Robert Klitgaard: Controlling Corruption

6.4.2 Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról

Chang a kapitalista gazdaságok tervezési elemeiről szóló fejezetben azt mutatja be, hogy az állam a kutatásfinanszírozáson keresztül a technológiai fejlődés irányát is alakítja:

„Valamennyi kapitalista gazdaságban továbbá a kutatás és fejlesztés nagyon magas hányadának (20–50%-ának) finanszírozásával a kormány egyúttal a nemzet technológiai fejlődésének jövőjét is tervezi."

A könyv szerint az Egyesült Államokban az 1950-es és 1980-as évek között a K+F állami finanszírozása évtől függően 47–65 százalékos volt. Az amerikai technológiai előnyt adó ágazatok (számítógép, félvezető, repülőgép, gyógyszer, biotechnológia) nagy része katonai vagy egészségügyi programokon keresztül kapott jelentős szövetségi K+F-támogatást. A magyar vitára fordítva: a 2 százalékos cél nem teljesíthető pusztán vállalati ösztönzőkkel. Az Eurostat adatai szerint éppen a közszféra kutatása marad el legjobban az uniós átlagtól, ezért a pályának az állami részt is rögzítenie kell. Chang érve ugyanakkor kétélű: ha az állam a technológiai jövőt tervezi, akkor a tervezés minősége dönt. Egy nyilvános pályázat nélkül, egyetlen javaslatra kiosztott kutatási támogatás pontosan az ellenkezője annak, amit a sikeres példák mutatnak. Ezért kapcsolja össze a MIAK a 3.2 szerinti pályát a 3.1 szerinti csatornaszabállyal.

📖 Forrás: Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról

6.4.3 Peter F. Drucker: The Effective Executive

Drucker a hatékony döntés elemei között utolsóként a visszacsatolást nevezi meg:

„Finally, a feedback has to be built into the decision to provide a continuous testing, against actual events, of the expectations that underlie the decision."

A 2 százalékos K+F-cél ráfordítási cél. Ha nem kapcsolódik hozzá előre rögzített elvárás arról, mit kell hoznia, akkor nincs mihez mérni a tényleges eredményt. A 3.2 javaslat öt kimeneti mutatója ezt a visszacsatolást építi be a döntésbe. Drucker azonban ugyanebben a könyvben a mérés határára is figyelmeztet. A prioritásokról szóló fejezetben azt írja, hogy a kutatói teljesítmény inkább a lehetőségek bátor megragadásán múlik, mint a képességen:

„Those research scientists who pick their projects according to the greatest likelihood of quick success rather than according to the challenge of the problem are unlikely to achieve distinction."

Ebből következik a MIAK javaslatának másik fele. A kimeneti mutatókat nem projektenként és évente, hanem portfólió-szinten, ötéves ablakban kell értékelni. Így a mérés nem a biztonságos, rövid projektek felé tereli a kutatókat. Drucker a prioritások első szabályaként azt ajánlja, hogy a jövőt válasszuk a múlttal szemben. A miniszter hasonlóan fogalmazott: a múlt ügyeinek átvilágítását a következő hónapban lezárná, és onnantól a jövőre összpontosítana. Ehhez a jövőhöz a finanszírozási szabályok adják a keretet.

📖 Forrás: Peter F. Drucker: The Effective Executive

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

Az állami kutatásfinanszírozás bevett európai modelljei közös elvre épülnek: a kormány a keretet és az összeget határozza meg, az egyes kutatási pénzekről viszont független szakmai testület dönt. Az Egyesült Királyságban ezt az elvet a 20. század eleje óta Haldane-elvnek nevezik, és a kutatásfinanszírozásról szóló törvény is rögzíti. Németországban a Német Kutatási Közösség (DFG) önigazgató szervezetként, választott bírálói testületekkel osztja el a szövetségi és tartományi pénzt. A Max Planck Társaság intézetei állami finanszírozás mellett önigazgató módon működnek. A kutatási szervezetek költségvetésének évenkénti növekedését a szövetség és a tartományok kutatási és innovációs paktumban vállalják, így a finanszírozás több évre előre kiszámítható. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain kizárólag tudományos kiválóság alapján, nemzetközi bírálói panelek döntenek. Az uniós kutatási keretprogram szabályai szerint a projekt érdemi részét a kedvezményezettnek kell elvégeznie, alvállalkozó csak korlátozott részfeladatra vonható be.

A magyar helyzet ezektől két ponton tér el. Egyrészt a független bírálatra épülő csatorna (az NKFIH pályázatai) mellett a MIKK-ügy szerint más alapokon keresztül is juthatott kutatási célú pénz, egyedi döntéssel. Másrészt a kutatóhálózat irányítása 2019 óta többször változott, a stabil önigazgatás törvényi garanciái nélkül. A Nyelvtudományi Kutatóközpont szakszervezete immár nyolc éve tartó, folyamatos átalakításokról ír. A nemzetközi tapasztalat alapján a hibrid modell akkor lehet tartós, ha a testületi többség, a többéves finanszírozás és a független értékelés törvényben rögzített, nem pedig egy-egy kormány jóindulatán múlik.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Digitalizáció és AI-szabályozás

  • D1 — Felelős AI keretrendszer
  • D12 — AI-termelékenységi hatáselemzés és stratégia

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard
  • A2 — Közbeszerzési átláthatóság
  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése

Gazdaság

  • G4 — Innovációs ökoszisztéma és aktív fejlesztéspolitika
  • G12 — Kockázatitőke-mobilizáció
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)

Javasolt új programpont: Kutatási célú közpénz csatornaszabálya (kizárólag kutatásfinanszírozási szerv, nyílt pályázat, független bírálat, alvállalkozói plafon, nyilvános eredménytár) — az Átláthatóság és korrupcióellenes politika területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 18. — 3. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Robert Klitgaard: Controlling Corruption
  • 📖 Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról
  • 📖 Peter F. Drucker: The Effective Executive

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok; programpont ID: D1, D12)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1, A2, A6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G4, G12, G20)
  • MIAK szakpolitikai terület: Oktatás (háttéranyag)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 18. — 3. téma, pontszám: 87/100
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 19. — 6. téma (a kutatói bérhelyzetről szóló kiegészítő forrás)

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Eurostat — Gross domestic expenditure on R&D (GERD) by sector of performance (rd_e_gerdtot), százalék a GDP arányában, 2019–2024, frissítve 2026. március 18.

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 18.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 19. 08:45 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 200000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink