I. rész — Helyzetkép

A kormány 2026. augusztus 5-én, a kétnapos kormányülés első napján átfogó energiafejlesztési tervet fogadott el. A miniszterelnök a döntést este, közösségi oldalán ismertette: az első ütem keretösszege 868 milliárd forint, a felhasználás pedig négy irányba oszlik — energiatároló-kapacitás, villamosenergia-hálózat korszerűsítése, szélenergia- és geotermikus beruházások. A finanszírozás hazai és uniós forrásból, magántőke bevonásával valósul meg. A bejelentés több konkrétumot is tartalmazott: felgyorsítják és átláthatóbbá teszik a háztartási napelemek hálózati csatlakoztatását, egyszerűsítik a geotermikus energia feltárásának engedélyezését, és bevezetik az ingyenes okosmérők igénylésének lehetőségét. Az okosmérő az évi 4000 kilowattóránál többet fogyasztó háztartások számára kötelező lesz. Az augusztus végéig kiírandó szélerőmű-pályázatokban kötelező állami részesedést írnak elő, hogy a fejlesztések anyagi haszna a költségvetésbe és a helyi önkormányzatokhoz kerüljön; a települések a Szent István Vidékfejlesztési Program keretében pályázhatnak részvételre. Pénteken emellett eredményt hirdetnek egy másfél milliárd eurós — közel 600 milliárd forintos —, uniós forrásból finanszírozott hálózatfejlesztési pályázaton is.

A bejelentés keretezése egyértelmű volt. A miniszterelnök a mostani sérülékenységet az elődök döntéseire vezette vissza: „Szándékosan akadályozták a szélerőművek építését Magyarországon. A tárolókapacitások fejlesztése elmaradt. […] Paks pedig nem volt felkészítve a most tapasztalható alacsony vízállásra" — fogalmazott, hozzátéve, hogy az előző kormány az energetikai fejlesztésekre és a klímaalkalmazkodásra rendelkezésre álló uniós forrásokról is lemondott. A háttér valóban szorongató: a Budapesten mért 43 Celsius-fokos rekordhőmérséklet mellett a Paksi Atomerőmű visszaterhelése kedden 1770 megawatt (MW) volt, azaz az erőmű 2000 megawatt helyett 230 megawatton termelt. A bruttó csúcsidei rendszerterhelés eközben 6800 megawattot ért el — 300 megawattal kevesebbet a tervezett 7100 megawattnál. A miniszterelnök a döntés mellett utasítást adott arra is, hogy minden szakterület készítse el a közép- és hosszú távú alkalmazkodási stratégiáját.

A MIAK olvasata szerint a program tartalma jó, a döntési eljárása viszont hiányos — és a kettő nem ugyanaz a kérdés. A csomag pontosan azokra a hiányokra válaszol, amelyeket a MIAK programja két éve nevesít: tárolókapacitás, hálózati rugalmasság, keresletoldali hatékonyság. Egyetlen elem sem tűnik indokolatlannak. A gond az, hogy egy 868 milliárd forintos elosztáshoz ma nem tartozik nyilvános, előre rögzített kimeneti mutató, nem tartozik nyilvános hatásvizsgálat, és nem tartozik nyilvános közgazdasági indoklás a legvitathatóbb egyetlen elemhez, a kötelező állami tulajdonrészhez sem. Ez pontosan az a döntési minta — nagy összeg, krízisben, indoklás nélkül —, amelyet a MIAK a korábbi kormányzatnál rendszeresen kifogásolt. A mérce nem attól lesz kevésbé érvényes, hogy most más osztja el a forrást.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Mielőtt a MIAK javaslataira térnénk, érdemes rögzíteni, milyen gondolati keretben olvasható az, hogy egy nagy program szakmai tartalma helyes lehet, miközben a döntési eljárása mégis kockázatos. Peter F. Drucker (osztrák–amerikai menedzsment-gondolkodó, a szervezeti hatékonyság-mérés módszertanának megalapozója) The Effective Executive című művének központi tétele, hogy a hatékonyság nem a munka mennyiségén, hanem a prioritás-döntések fegyelmén áll: a néhány kiemelt területre koncentrálás és a nem működő programok tudatos leállítása egyaránt a mérés előfeltétele. Daniel Kahneman (izraeli–amerikai kognitív pszichológus, közgazdasági Nobel-emlékdíjas) Gyors és lassú gondolkodás című kötete a másik oldalt adja: a tervezési fallácia fogalma azt a szisztematikus torzítást írja le, amelynek hatására a nagy programok kivitelezői túlbecsülik a hasznot, alábecsülik a költséget, és a legjobb esetet tekintik alaptervnek — a szerző erre konkrét ellenszert is bemutat. Clayton M. Christensen (amerikai üzleti gondolkodó, a diszruptív innováció elméletének megalkotója) The Innovator’s Dilemma című munkája pedig megmagyarázza, miért nem a tárolás és a rugalmas kapacitás kapott forrást egy alaperőműre optimalizált rendszerben: nem a szándék hiányzott, hanem az erőforrás-allokációs folyamat működött logikusan a maga mércéje szerint. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

📖 Forrás: Peter F. Drucker: The Effective Executive; Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás; Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Egyik sem a program tartalmát vitatja, és egyik sem kér új forrást: mindhárom arról szól, hogy a már meghozott döntés utólag értékelhető legyen.

3.1 Alprogramonkénti kimeneti mutatók közzététele (a pályázatok kiírásával egyidejűleg)

A 868 milliárd forint ma négy gyűjtőcím alatt jelenik meg — tárolás, hálózat, szélenergia, geotermia —, alprogramonkénti kimeneti mutató nélkül. A MIAK azt javasolja, hogy a szélerőmű-pályázatok augusztus végi kiírásával egyidejűleg jelenjen meg mindegyik alprogramhoz két-három előre rögzített, számszerű mutató, amelyhez a teljesítés utólag hozzámérhető: a tárolásnál a beépítendő teljesítmény megawattban és a kisütési időtartam, a hálózatnál az N-1 üzembiztonsági megfelelés javulása és az újonnan csatlakoztatható napelemes teljesítmény, a szélenergiánál a pályázatokból várt megawatt és az első üzembe állás időpontja, a geotermiánál pedig az engedélyezési átfutási idő csökkentése napokban. Ezek nem új számítások: pályázati kiírás nem készül el a mögöttük álló műszaki becslés nélkül — a javaslat annyi, hogy a becslés kerüljön a nyilvánosság elé is, ne csak a döntés-előkészítő anyagba. Az indok egyszerű: ha nincs előre kimondott elvárt eredmény, akkor a program két év múlva sem lesz sikeres vagy sikertelen, csak elköltött. A javaslat a G19 radikális átláthatósági és a D2 nyílt adat-programpontból következik, mérési logikájában pedig a KI8 hatékonyságmérésre épül. Drucker keretében (lásd 6.4.1) ez az a lépés, amely a szándékot ellenőrizhető vállalássá alakítja.

3.2 Referenciakategória-alapú költség- és határidő-becslés a nagy alprogramokra (a szerződéskötés előtt)

A nagy infrastruktúra-programok tipikus kudarca nem a rossz cél, hanem a rendszeres költség- és határidő-túllépés. A MIAK azt javasolja, hogy a program minden 50 milliárd forint feletti alprogramjánál a szerződéskötés előtt készüljön el egy rövid, nyilvános becslés-ellenőrzés a Kahneman és Bent Flyvbjerg által kidolgozott módszer szerint: a becslést ne csak a konkrét projekt saját tervéből vezessék le, hanem hasonló, már megvalósult hazai és európai projektek tényleges költség- és határidő-adataiból is, és a kettő eltérését írják le egyetlen bekezdésben. Ha a saját becslés jelentősen a hasonló projektek átlaga alatt van, azt meg kell indokolni. Ez a lépés néhány oldal terjedelmű, viszont pontosan azt a torzítást fogja meg, amely miatt a nagy programok utólag drágábbnak bizonyulnak — és amely miatt a költségvetési tartalék rendre elfogy. A G20 hatásvizsgálati rendszer utólagos auditot ír elő; ez a javaslat ugyanennek az előretekintő párja. A tervezési fallácia mechanizmusát a 6.4.2 szakasz fejti ki.

3.3 A kötelező állami tulajdonrész nyilvános közgazdasági indoklása (a pályázati kiírás mellékleteként)

A program legvitathatóbb egyetlen eleme a szélerőmű-pályázatokba beírt kötelező állami részesedés. Ez önálló iparpolitikai döntés, amely mellett és ellen is szólnak érvek: mellette a járadék hazai tartása és a helyi bevétel, ellene a tőkeköltség emelkedése és a pályázói kör szűkülése. A MIAK nem azt kéri, hogy a kormány álljon el tőle — azt kéri, hogy a pályázati kiírás mellékleteként jelenjen meg egy rövid, nyilvános elemzés négy kérdésre: mekkora részesedésről van szó, hogyan hat a projektek tőkeköltségére és így a megvalósuló kapacitásra, milyen versenyhatást vár a kormány a pályázói kör összetételére, és milyen vállalatirányítási szabály biztosítja, hogy az állami részesedés ne váljon utólagos beavatkozási csatornává. A negyedik kérdés a legfontosabb: a tulajdonosi jogkör és a szabályozói jogkör két különböző dolog, és ha ugyanaz a szereplő gyakorolja mindkettőt, az összeférhetetlenséget külön garanciákkal kell kezelni. A javaslat a G9 stratégiai iparpolitika és a G5 versenypolitikai programpont metszetében áll, és a G6 szabályozási elfogás elleni logikát követi.

A három javaslat egyetlen elvre fűzhető fel: a nagy összeg nem legitimáció, hanem kötelezettség. Egy 868 milliárdos program annál védhetőbb, minél pontosabban meg van írva előre, mit várunk tőle — mert akkor a vita utólag a teljesítésről szól, nem a szándékokról. Christensen érve (lásd 6.4.3) ehhez azt teszi hozzá, hogy a mérce megváltoztatása nélkül az erőforrás jó szándék mellett is a megszokott, jól kalkulálható irányba folyik el — vagyis a mutatók kijelölése nem adminisztratív ráadás, hanem az egyetlen eszköz, amellyel a program szerkezete a szűk keresztmetszet felé fordítható.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Gazdaság Az előre rögzített kimeneti mutatók árazhatóvá teszik a program hozamát, és megalapozzák a következő ütem méretezését A nyilvános mutató politikai támadási felületet ad, ami óvatos, alacsonyra tett célszámokat szülhet
Társadalom A helyi részesedés és az ingyenes okosmérő közvetlenül érzékelhető haszon, ami erősíti a program elfogadását Ha az okosmérő kötelező része később árszerkezet-változással jár, az bizalomvesztést okozhat előzetes tájékoztatás nélkül
Közigazgatás A referenciakategória-alapú becslés-ellenőrzés kiveszi a nagy programokat az optimista tervezés rutinjából A többletlépés lassítja a kiírást, ami a krízis-időzítés miatt valós költség

A fő mérlegelési kérdés a gyorsaság és az ellenőrizhetőség között feszül. A krízis közepén minden nap számít, és minden előzetes eljárási lépés — hatásvizsgálat, konzultáció, becslés-ellenőrzés — időt vesz el. Ez valós költség, nem formalitás. A MIAK mégis az előzetes lépések mellett érvel, két okból. Először: a program négy irányából egyetlen elem sem indul el holnap, a szélerőmű-pályázatok kiírása augusztus végén van, a hálózatfejlesztés uniós pályázata pedig többéves átfutású — vagyis az az idő, amelyet a mutatók megírása igényel, nem a válságkezelésből, hanem a tervezésből megy el. Másodszor: a mutató nélküli program nem gyorsabb, csak ellenőrizhetetlenebb; a késés utólag kiderül, a nem teljesített, ki sem mondott cél viszont nem.

A javaslat akkor billen a kockázati oldalra, ha a mutatók megírása önálló műfajjá válik. Ha alprogramonként húsz indikátor kerül a kiírásba, akkor nem mérés lesz belőle, hanem adminisztráció, és a végrehajtás energiája a jelentésírásra megy el. Ezért javasol a MIAK alprogramonként két-három mutatót és félévenkénti jelentést, nem többet: a mérés akkor működik, ha kevés, ha nyilvános, és ha van következménye. A legnagyobb csendes kockázat pedig nem a program belső szerkezetében van, hanem az időzítésében: az okosmérő-előírás és a kötelező állami tulajdonrész két olyan elem, amely évekre rögzíti a piac szerkezetét, és most, egy hőhullám tizedik napján dől el.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

Négy teljesítménymutatót (KPI-t, angolul: Key Performance Indicator) érdemes követni a következő tizennyolc hónapban:

  1. Szerződött tárolókapacitás: a programból szerződésbe került villamosenergia-tároló teljesítmény megawattban, negyedéves bontásban — javasolt cél: 2027 közepéig mérhető, nyilvánosan követett pálya, nem egyetlen záró szám.
  2. Okosmérő-elterjedtség: az okosmérővel ellátott háztartások aránya — javasolt cél: a jelenlegi, európai összevetésben alacsony 11 százalékos szintről kiinduló, évente közzétett növekedési pálya.
  3. Szélerőmű-pályázatok eredményessége: a kiírt és a valóban leszerződött kapacitás aránya, valamint a pályázók száma pályázati kiírásonként — javasolt cél: legalább három érvényes ajánlat pályázatonként, mert ez alatt a kötelező állami részesedés versenyszűkítő hatása igazolódik.
  4. Becslés-pontosság: a lezárt alprogramok tényleges költsége az eredeti becslés százalékában — javasolt cél: a túllépés tartósan 15 százalék alatt maradjon, és az érték minden lezárt alprogramnál jelenjen meg.

5.2 Összegzés

A MIAK kulcsüzenete egyetlen mondatban: a 868 milliárdos program szakmai tartalma védhető, a döntési eljárása viszont ma nem ellenőrizhető, és ez utólag a programot is védhetetlenné teheti. Konkrétan azt kéri a kormánytól, hogy a szélerőmű-pályázatok augusztus végi kiírásával egyidejűleg tegye közzé az alprogramok kimeneti mutatóit, az 50 milliárd forint feletti alprogramoknál a szerződéskötés előtt végezze el a hasonló projektek tényadatain alapuló becslés-ellenőrzést, és a kötelező állami tulajdonrészhez csatoljon nyilvános közgazdasági indoklást. A nyilvánosságtól pedig azt kéri, hogy a programot ne az összegén, hanem a vállalt számain mérje — az összeg egy bejelentés, a szám egy vállalás.

Két MIAK-alapérték mozog ebben az ügyben. Az adatvezéreltség azért, mert egy krízisben meghozott elosztási döntés minősége kizárólag utólag válik megítélhetővé, és csak akkor, ha van mihez mérni: előre rögzített szám nélkül a program teljesítése és a program elmaradása ugyanúgy fog kinézni. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert a program indoklása jelenleg egy múltra vonatkozó állításon áll — az elődök mulasztásán —, ami politikai értelemben talán helytálló, elszámoltatási értelemben viszont üres: az elmaradt fejlesztések felsorolása nem mondja meg, hogy a mostani 868 milliárd jól van-e elosztva. Az elszámoltathatóság a saját vállalás mérésével kezdődik, nem az előző szereplő hibáinak leltárával.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A gazdasági sáv adta a program egyetlen tartalmi feldolgozását. A Portfolio két külön anyagban vitte a hírt: az egyik a döntés puszta tényét és a négy fejlesztési irányt, a másik — a részletes összefoglaló — a konkrétumokat, az okosmérők 4000 kilowattórás küszöbét, a Szent István Vidékfejlesztési Program szerepét és a pénteken eredményt hirdető, másfél milliárd eurós hálózatfejlesztési pályázatot. Ugyanez a lap adta a nap legkényelmetlenebb elemzését is arról, hogy a mindig elérhető, biztonságos és zöldebb energia nem lehet tartósan olcsó — vagyis a program mögött álló árszerkezeti kérdést egyedül a gazdasági sáv tette fel, ha nem is a programra vonatkoztatva.

A balliberális sáv a bejelentés politikai keretezésére élezte a hírt. A 444.hu a miniszterelnök felelősség-tulajdonító mondatait emelte a címbe és a szövegtörzsbe, szó szerint közölve az elődökre vonatkozó állításokat; a Telex a program egyetlen legkonkrétabb elemét, a szélerőművi pályázatok kiírását és a bennük előírt állami tulajdonrészt tette a cím középpontjába; a HVG a bejelentés tényét hozta. Ez a sáv tehát a döntés politikai olvasatát dolgozta ki, a szerkezetét nem.

A konzervatív sáv két, egymást kiegészítő mozdulatot tett. A Mandiner tudósítása szárazon rögzítette, hogy a miniszterelnök „konkrétumokat ugyan nem közölt" — ez a nap legpontosabb sajtómegállapítása a bejelentés információtartalmáról —, majd idézte a nemzeti összefogásra vonatkozó, nemzetközi elismerést feltételező kormányfői mondatot is. A Magyar Nemzet ezzel szemben a felelős tárca működésére vitte a témát, vezetési válságot és a válságkezelés helyett mással foglalkozó minisztériumot állítva a cím középpontjába. A közéleti sáv a hatásoldalt hozta: az ATV a bejelentés összefoglalóját, a 24.hu pedig — még a döntés előtt — az energiatárolás rendszerszintű szerepét. Egy keretezés hiányzott minden sávból: egyetlen lap sem tette fel a kérdést, milyen mutató alapján lesz majd megítélhető, hogy a 868 milliárd forint elérte-e a célját.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
Az energiafejlesztési program első ütemének keretösszege 868 milliárd Ft Miniszterelnöki bejelentés, Portfolio, 2026. augusztus 5.
A döntés időpontja 2026. augusztus 5., a kétnapos kormányülés első napja Portfolio, 2026. augusztus 5.
Fejlesztési irányok energiatárolás, hálózatkorszerűsítés, szélenergia, geotermia Portfolio, Mandiner, 2026. augusztus 5.
Finanszírozási forrás hazai és uniós forrás, magántőke bevonásával Mandiner, 2026. augusztus 5.
Az okosmérő kötelezettségi küszöbe évi 4000 kWh feletti háztartási fogyasztás Portfolio, 2026. augusztus 5.
Okosmérővel ellátott háztartások aránya 11% Euractiv, 2026. augusztus 6.
Szélerőmű-pályázatok kiírásának határideje 2026. augusztus vége Portfolio, 2026. augusztus 5.
Uniós hálózatfejlesztési pályázat mérete 1,5 milliárd euró (közel 600 milliárd Ft) Portfolio, 2026. augusztus 5.
A Paksi Atomerőmű visszaterhelése (augusztus 4., kedd) 1770 MW — 2000 MW helyett 230 MW-on termelt MAVIR-adatok, kormany.hu, Mandiner, 2026. augusztus 5.
Bruttó csúcsidei rendszerterhelés (kedd) 6800 MW MAVIR-adatok, kormany.hu, Mandiner, 2026. augusztus 5.
Előre tervezett csúcsidei rendszerterhelés (kedd) 7100 MW MAVIR-adatok, kormany.hu, Mandiner, 2026. augusztus 5.
Napi hőmérsékleti rekord Budapesten 43 °C Portfolio, 2026. augusztus 5.
A Duna vízállása Paksnál a bejelentés napján a minimális szintet 7 cm-rel meghaladva Portfolio, 2026. augusztus 5.

Egyetlen összefüggés érdemel kiemelést. A keddi adat — 6800 megawattos tényleges csúcsterhelés a tervezett 7100 helyett — azt mutatja, hogy a keresletoldali beavatkozás mérhetően működött: 300 megawattot ért a fogyasztás-átütemezésre vonatkozó kommunikáció és a nagyfogyasztók önkéntes visszafogása. Ez a szám nagyságrendjében összemérhető azzal, amit a program tárolási ága évek alatt fog hozni — ám a keresletoldalról a 868 milliárdos csomagban csak az okosmérő szerepel, felújítási program nem. Erre a napra egy másik, nem kormányzati kezdeményezés adta a keresletoldali választ: az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület tagvállalatai önkéntes szakmai ajánláscsomagot dolgoztak ki az irodaházak és a logisztikai ingatlanok üzemeltetésére — hűtési és világítási rendszerek felülvizsgálata, az elektromosautó-töltések átütemezése a 17 és 22 óra közötti csúcson kívülre, a homlokzati és reklámvilágítás ideiglenes lekapcsolása. Ezek nem hatályba lépett szabályok, hanem iparági önszabályozás; épp ezért érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb azonnali tartalék ezen a nyáron nem a kormányzati programból, hanem a keresletoldalról érkezett.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Környezet és klíma (programpontok) — a program négy ága közvetlenül az energiaátmenet terve és a sokk-reziliencia tartalma; a tárolás és a hálózati rugalmasság itt a menetrendezhető pillér (programpont ID: K2, K7, K1);
  • Gazdaság (programpontok) — a hatásvizsgálati rendszer, a stratégiai iparpolitika és a versenypolitika metszete: a kötelező állami tulajdonrész mindhárom kérdést egyszerre nyitja meg (programpont ID: G20, G9, G5, G6, G19, G10);
  • Építésügy (programpontok) — a hiányzó keresletoldali ág: az épületállomány felújítása a legnagyobb kiaknázatlan tartalék (programpont ID: EP3, K6);
  • Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok) — a nagyprogram-monitoring és a viselkedési beavatkozás intézményesítése (programpont ID: KI8, KI5);
  • Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok) — az alprogram-mutatók és a program-előrehaladás gépi olvasható közzététele (programpont ID: D2).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Peter F. Drucker: The Effective Executive

Drucker kötetének központi állítása, hogy a vezetői hatékonyság nem a munka mennyiségén, hanem a prioritás-döntések fegyelmén áll. A szerző megfogalmazása szerint a hatékony vezetők „arra a néhány kiemelt területre koncentrálnak, ahol a kimagasló teljesítmény kimagasló eredményt hoz", és rákényszerítik magukat arra, hogy kitartsanak a prioritás-döntéseik mellett. Az érvelés éle azonban nem a koncentráció, hanem annak fordítottja: a szerző szerint a vezetőnek

„nincs más választása, mint hogy először az első dolgot tegye — a másodikat pedig egyáltalán ne."

Drucker ehhez két további elemet kapcsol. Az egyik a szervezett leállítás (organized abandonment): a koncentráció első szabálya szerinte az, hogy le kell építeni azt a múltat, amely már nem termel. A másik a döntéshozatal módszertana: az érvényes döntés nem a tények körüli egyetértésen, hanem az eltérő vélemények megütközésén alapul.

A 868 milliárdos program esetében ez azt jelenti, hogy a csomag mai szerkezete — négy irány, alprogramonkénti prioritás-sorrend és kimeneti mutató nélkül — pontosan az a forma, amelyet Drucker nem tekintene prioritás-döntésnek: a felsorolás nem rangsor. A 3.1 javaslat ezért nem több adatot kér, hanem kevesebbet és élesebbet: alprogramonként két-három számot, amelyhez a program hozzámérhető. Az eltérő vélemények követelménye pedig a 3.3 javaslatot támasztja alá: a kötelező állami tulajdonrész éppen az az elem, amelynél a nyilvános ellenérv nem a döntés lassítója, hanem a minőségének feltétele.

📖 Forrás: Peter F. Drucker: The Effective Executive

6.4.2 Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Kahneman a tervezési fallácia (planning fallacy) fogalmát arra a szisztematikus torzításra vezette be, amelynek hatására a tervek és előrejelzések valószerűtlenül közel állnak az optimális esethez. Elemzése szerint a kockázatos programok kivitelezői „túlbecsülik a hasznot és alábecsülik a költségeket", és a siker forgatókönyveit készítik el, miközben elsiklanak a hibák és a téves számítások lehetősége fölött. A szerző ennek illusztrációjaként egy 2002-es felmérést idéz, amelyben a konyhájukat felújító amerikai háztulajdonosok átlagosan 18 658 dollárra becsülték a költséget — és átlagosan 38 769 dollárt fizettek.

A könyv erőssége azonban nem a diagnózis, hanem a hozzá kínált eljárás. Kahneman Bent Flyvbjerg dán tervezési szakértő módszerét ismerteti, amely három lépésből áll: azonosítani egy referenciakategóriát hasonló, már megvalósult projektekből, elkészíteni egy kiinduló előrejelzést ezek tényleges költség- és határidő-adataiból, majd ehhez a kiinduló becsléshez képest korrigálni az egyedi eset ismeretében. A szerző azt is rögzíti, hogy a döntéshozóknak „mielőtt végleg elfogadnák az adott tervet", reálisan fel kell mérniük az ajánlat költségeit és hasznait — a költségvetési tartalék önmagában nem védelem, mert egy hivatalnok Flyvbjergnek adott, a könyvben idézett megfogalmazása szerint az a kivitelezőknek olyan, mint a nyers hús az oroszlánoknak.

A magyar programra ez közvetlenül alkalmazható. A tárolási és hálózati alprogramoknál van bőven referencia: az elmúlt évek európai akkumulátoros tárolóprojektjei és hálózati beruházásai megawattonkénti költség- és átfutási adatokkal rendelkeznek. A 3.2 javaslat pontosan ezt kéri — nem újabb hatásvizsgálati műfajt, hanem néhány oldalt arról, hogy a magyar becslés hol áll a hasonló projektek tényadataihoz képest, és ha jelentősen alattuk, akkor miért.

📖 Forrás: Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

6.4.3 Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma

Christensen kötetének magyarázó ereje abban áll, hogy a bevett szereplők kudarcát nem hibára, hanem racionalitásra vezeti vissza. Érvelése szerint az erőforrás-allokációs folyamat — az a mechanizmus, amely eldönti, mely kezdeményezés kap embert és pénzt — szükségszerűen a nagyobb és biztosabb megtérülésű irányba tolja a beruházást. A szerző megfogalmazása szerint

„a fejlesztési erőforrásokért folyó küzdelemben a jelenlegi vevők kimondott igényeire irányuló projektek mindig győznek azokkal a javaslatokkal szemben, amelyek nem létező piacokra fejlesztenének."

A kötet ehhez azt is hozzáteszi, hogy a diszruptív termékek jellemzően egyszerűbbek és alacsonyabb árréssel kecsegtetnek, ezért a legjövedelmezőbb vevők eleinte nem is akarják őket — és hogy éppen a jól működő, „értelmes" erőforrás-allokációs folyamat szűri ki az ilyen javaslatokat.

A magyar villamosenergia-rendszer fejlesztéstörténete ennek a mechanizmusnak a példája, nem pedig egyszerű mulasztás sorozata. Az alaperőműre és a napelemes kiépítésre optimalizált rendszerben mindkét irány jól kalkulálható megtérülést kínált, a tárolás és a menetrendezhető rugalmas kapacitás viszont hosszabb megtérülésű és bizonytalanabb volt — így minden egyes döntési körben logikusan alulmaradt. Ebből a MIAK két következtetést von le. Az egyik, hogy a felelősség több kormányzati cikluson át oszlik meg, és a mostani bejelentés múltra vonatkozó része ezért nem visz közelebb a megoldáshoz. A másik, hogy a mérce megváltoztatása nélkül a most elosztott 868 milliárd is a megszokott irányba folyik el: ha a program teljesítését beépített kapacitásban mérik, akkor a beépített kapacitás fog nőni; ha a legnehezebb esti óra rendelkezésre álló tartalékában, akkor a tartalék.

📖 Forrás: Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma — When New Technologies Cause Great Firms to Fail

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A programot érdemes abban a regionális keretben olvasni, amelyben született. Romániában a kormány július 31-én országos energetikai készültséget hirdetett az egész augusztusra, majd több mint nyolcvan energiaigényes nagyvállalat — köztük autógyárak, acél- és műtrágyagyártók — kezdett karbantartásba vagy termeléscsökkentésbe; a Dacia és a Ford augusztus 19-ig állította le a gyártást, önkéntesen körülbelül 200 megawattal csökkentve a fogyasztást. Szerbiában a Duna rekordalacsony szintje a Đerdap vízerőművek termelését szorította vissza, és a folyami üzemanyag-behozatalt is akadályozza. Vagyis a magyar program nem egyedi hazai lépés, hanem egy regionálisan párhuzamos válaszsorozat egyik eleme — és ez a párhuzamosság önmagában is érv a mérhetőség mellett: a szomszédos rendszerek beruházási döntései a következő években összemérhetők lesznek, ha van mit összemérni.

A módszertani mintát viszont nem a régióból, hanem az európai és brit közberuházási gyakorlatból érdemes átvenni. A referenciakategória-alapú költségbecslés — amelyet Kahneman Flyvbjerg munkájából ismertet — nem elméleti javaslat: nagy közlekedési és infrastruktúra-programok előkészítésének bevett eleme, éppen azért, mert a hasonló projektek tényadatai a legerősebb korlát az optimista tervezéssel szemben. Egy 868 milliárdos, több éven átfutó program esetében ennek a lépésnek a költsége néhány szakértői hét; a haszna az, hogy a program két év múlva nem a szándékairól, hanem a teljesítéséről fog vitát kiváltani.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Környezet és klíma

  • K2 — Energiaátmenet terve
  • K7 — Energiapiaci sokk-reziliencia
  • K1 — Mérhető klímacélok
  • K6 — Épület-energiahatékonyság program

Gazdaság

  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)
  • G19 — Radikális átláthatóság a gazdasági döntéshozatalban
  • G9 — Stratégiai iparpolitika
  • G5 — Versenypolitika és anti-monopólium
  • G6 — Járadékvadászat és szabályozási elfogás elleni program
  • G10 — Állami fejlesztési bank
  • G25 — Energiaár-sokk felkészültségi terv

Építésügy

  • EP3 — Energiahatékonysági felújítási program

Közigazgatás és e-kormányzat

  • KI8 — Drucker-elvű hatékonyságmérés a közigazgatásban
  • KI5 — Viselkedési közpolitikai egység (Nudge Unit)

Digitalizáció és AI-szabályozás

  • D2 — Nyílt adatok programja

Javasolt új programpont: Referenciakategória-alapú költség- és határidő-becslés az 50 milliárd forint feletti állami beruházási alprogramokra — a Gazdaság területre, a G20 hatásvizsgálati rendszer előretekintő párjaként.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 6. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Peter F. Drucker: The Effective Executive
  • 📖 Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
  • 📖 Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma — When New Technologies Cause Great Firms to Fail

Megjegyzés: a blog látható szövegében nem jelenik meg a könyvek lokális elérési helye — csak a szerző és a cím. A tárolási hely a generálási folyamat belső ügye, nem az olvasóé.

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Környezet és klíma (programpontok; programpont ID: K2, K7, K1)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G20, G9, G5, G6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Építésügy (programpontok; programpont ID: EP3)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok; programpont ID: KI8, KI5)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 6. — 1. téma, pontszám: 95/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások (ha felhasználva):

  • MAVIR — napi rendszerterhelési és menetrendi adatok
  • kormany.hu — a hőségriasztásról készült napi jelentések
  • ENTSO-E Transparency Platform — határkeresztező kapacitás és fizikai áramlások
  • Országos Vízügyi Főigazgatóság — Duna vízállás-idősorok, Paks

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 6.
  • Generálás dátuma: 2026. augusztus 6. 09:20 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): kb. 121 000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink